Interjú Háscsa Jánossal

Ez alkalommal Háscsa János szülész-nőgyógyász professzorral készítettem interjút. Személyesen is meggyőződtem arról, hogy mindig segítőkész, türelmes, kedves ember, aki valóban szívvel-lélekkel végzi munkáját és elsősorban a páciensek érdekeit tartja szem előtt. Mindezek mellett, mint tanítványomról elmondhatom, hogy nagy hangsúlyt fektet magyarnyelv-tudásának fejlesztésére, kitartó, szorgalmas. Ismerjük meg őt közelebbről!

– Kérem, meséljen arról, honnan származik. Hogyan teltek a gyermekévei?
– 1968-ban születtem Técsőn. Édesapám, Háscsa János pénzügyi szakemberként, édesanyám, Kékesi Magdolna tanárként dolgozott. Húgommal felhőtlen gyerekkorunk volt, melyről szüleink gondoskodtak.

– Hogyan teltek a további évek? Érettségi után hol folytatta tanulmányait?
– Técsőn érettségiztem 1984-ben. Az Ungvári Állami Egyetem orvosi karán folytattam a tanulmányaimat, ahol 1992-ben szülész-nőgyógyász végzettséget szereztem. 1986 és 1988 között sorkatonai szolgálatot teljesítettem. 1996-ban megvédtem kandidátusi címemet. 1997-től az Ungvári Nemzeti Egyetem szülész-nőgyógyászati tanszékének óraadó tanáraként, valamint az Ungvári Városi Szülészet szülész-nőgyógyászaként dolgozom. 2007-ben megvédtem doktori disszertációmat, 2009-ben pedig professzori címet szereztem.

– Nehéz volt hátrahagyni szülővárosát, családját?
– 16 és fél évesen kerültem Ungvárra. Nem volt könnyű megszokni az új helyzetet. A mai napig szívesen emlékszek vissza a Técsőn eltöltött évekre. Édesanyámat és húgomat gyakran meglátogatom, édesapám, sajnos, már nincs az élők között.

– Hogyan teltek az egyetemi évek?
– Elsősorban tanulással. Tanulmányi éveim alatt 2 és fél évig dolgoztam felcserként az Ungvári Városi Kórházban. Mindemellett pedig éltem a diákok életét és ez idő alatt ismertem meg jövendőbeli feleségemet is.

– Mikor alapított családot?
– 1993-ban nősültem meg. 1994-ben megszületett idősebbik lányom, 1999-ben a fiam, akit 2009-ben kisebbik lányom követett.

– Mindig nagycsaládról álmodott?
– Igen. Szeretem a gyerekeket, azt, ha gyerekzsivajtól hangos a ház.

– A felesége is orvos. Ez könnyebbé vagy nehezebbé teszi a mindennapokat?
– Számomra ez mindenképp pozitívum. Megérti és elfogadja azt, hogy elfoglalt vagyok, azt, hogy gyakran nem tudok részt venni az előre eltervezett programokon. Egy orvos mindennapjai kiszámíthatatlanok.

– Mennyire fektet hangsúlyt arra, hogy gyermekei megismerjék a magyar kultúrát, beszéljék a nyelvet?
– Mindhárom gyermekem magyar óvodába járt, kisebbik lányomat tavaly magyar tannyelvű iskolába írattuk be. Esténként magyarul olvasok neki mesét. Azt vallom, hogy ahány nyelv, annyi ember. Magam is igyekszem fejlődni, mert bár édesanyámtól és nagyszüleimtől tanultam meg magyarul beszélni, de miután elkerültem szülővárosomból, diákéveim alatt nem volt lehetőségem anyanyelvem használatára. Viszont, nagy örömömre az elmúlt három évben előtérbe került a magyar nyelv az életemben, nagy hangsúlyt fektetek annak további megismerésére, gyakorlására.

– Véleménye szerint nagy igény van arra, hogy egy orvos magyarul beszéljen?
– Kárpátalján mindenképp van rá igény, hisz itt több mint 150 ezer lakos vallja magát magyarnak. Többségük nem beszél sem ukránul, sem oroszul. A hozzám forduló páciensek nagy része magyar ajkú.

– Mit csinál szabadidejében?
– Legszívesebben olvasok, sétálok, családommal és barátaimmal töltöm az időm. Szeretek zenét hallgatni, ezen belül a klasszikus és a dzsessz a kedvencem.

– Esetleg tud valamilyen hangszeren is játszani?
– Igen. Még Técsőn elvégeztem a zeneiskolát, hegedűn játszottam.

– Gyermekei számára mennyire vonzó az orvosi hivatás?
– Az idősebbik lányom más szakmát választott, a fiam viszont orvos szeretne lenni. A kisebbik lányom még csak hatéves, ráér a pályaválasztással.

– Van-e példaképe?
– Hippokratész munkássága számomra példaértékű.

– Mik a tervei a jövőre nézve?
– Nincsenek nagyratörő terveim. Szeretem azt, amit csinálok. Szeretném látni az unokáimat is felnőni.

– Köszönöm az interjút. Isten gazdag áldását kívánom további munkájára, életére!

Bocskor Zita
Kárpátalja.ma

Hozzászólások bezárása

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.